Három különböző nézőpontból megfogalmazott véleményt olvashatnak ezen az oldalon.
Diákok
Online kérdőívünk segítségével adhatnak anonim visszajelzést nekünk a résztvevők. Ezek közül néhány vélemény:
Miről szólt a diákoknak a program:
„Nekem arról szólt az előadás, hogy sok problémát nem
tudunk egykönnyen megoldani, félretenni, nem tudjuk kidobni őket, mint ahogy a
szemetet a kukába.”
„A főszereplő a mondandója egyik felében a mai
Magyarország helyzetét mesélte el, míg a másikban arról beszélt, hogy miért
válnak árvává,vagy nehéz körülmények között élővé a gyermekek.
A mai társadalomról. Bárkinek barmi baja van elmenekül
előle ahelyett h a nehezebb utat választana es végigcsinálná.”
„Hát felkelti a figyelmet,és pár jelenetben a
valóságot tükrözte,főleg az újságos jelenetnél.”
Mi tetszett a diákoknak leginkább a programban:
„Nagyon tetszett, hogy valós szituációt mutat be, ami
való életben is megtörténhet (és akár meg is történt).”
„Az amikor mi is be szállhattunk a játékba.”
„Az egész előadásmód elnyerte a tetszésemet, mert
mindazt, amit az országban jelen van, elő tudták adni egy olyan történetben,
amelyben hűen tükrözi Magyarországot.”
„Ami nagyon tetszett, az már a foglalkozás előtt kialakított közvetlen
viszony és a hangulatos légkör.”
Konstruktív és kevésbé konstruktív kritikákat:
„Fars volt az egész”
„Kicsit életvidámabb darabokkal a közeljövőben... (y)”
„A történet negativitása...”
„unalmas volt, de el lehet nézni mert 2 emberrel nem
lehet nagyon izgalmas előadást tartani.”
„Szerintem túl rövid volt a beszélgetés a végén, én még legalább egy
órát gondolkodtam, beszélgettem, foglalkoztam volna a felmerült témákkal.”
Tanárok
Néhány vélemény a programról; köszönjük a pedagógusoknak, akik kitöltötték a kérdőívünket!
A tanárok
szerint mit kínált a program a diákoknak:
„Perspektíva váltást, együtt gondolkodást, új
interakciókat, társadalmi jelenségekről való együtt gondolkodást”
„Szórakoztató élmény, játék, közös gondolkodás
élménye.”
„Részvételt a közös gondolkodásban, kreatív
aktivitást, közösségi élményt.”
„A veletek való kapcsolatot, és egy kis színházi
élményt.”
Mit hiányoltak a programból a pedagógusok:
„Jó volna, ha mondjuk a végén kellene valami
visszajelzést megfogalmazniuk. Nekem az is tetszene, ha mondjuk egy két hét
múlva lenne csak egy egy beszélgetés mindarról, amit megéltek, ami azóta eszükbe
jutott a látott történetről, az azt követő élményekről.”
„Nem volt hiányérzetem.”
„A történet feldolgozása (2. interaktív rész) több kisebb csoportban jobb lenne -
aktívabban vennének részt.”
Miről szólt pedagógusszemmel a program
egésze:
„A kilátástalanság, a cselekvőképtelenség és a
tehetetlenség következményeiről szólt ez a történet. Hétköznapi történet -
napjaink története. Főhőse napjaink embere, aki nem végez önvizsgálatot. A
program kérdésfelvetése fontos: megváltoztatható-e ez a történet? Az egyén
mennyire felelős a sorsáért? A körülmények mennyire meghatározóak a sors
alakulásában?”
Sajtó
Az előadásról eddig három írás jelent meg. Ezekből
idézünk röviden a következőkben:
„…a Kispad ún. tantermi színházával indítottunk, amire
a bánki polgármesteri hivatal adta kölcsön a tanácstermét. Erre már azért is
megérte beülni, mert az előadás alig három perc alatt tűpontos kordiagnózist
hívott elő a nézőkből.”
Az Index beszámolója a BánkitóFesztiválról.
"A sztorija
egyébként egészen hétköznapi, ijesztően ismerős: gyerekkori sebek,
alkoholizmus, elrontott házasság, munkanélküliség, és ami ezzel jár,
bizonytalan lakhatás, rettenetes magány. Ami ebből következik, az az agresszió,
a világ igazságtalanságának megélése. Bethlenfalvy figurája megfeszül azért,
hogy megtudja az igazságot arról, hogy került ebbe a szorongató helyzetbe, ám
mivel magával képtelen szembenézni, felelősök után kutat. (…) Bevándorlók,
zsidók, cigányok, újságírók, különösebben nem is kell gondolkozni rajtuk, az
ellenségképek szépen bele vannak ágyazva a kollektív tudattalanunkba, régi
ismerőseink ezek a mechanizmusok."
Puskás
Panni írása a Revizoron.
"Kicsengetnek, a tanítás folytatódik, a tanulók órára sietnek, és mi,
jogilag felnőttek is visszatérünk a hétköznapi életbe. A kemény témák ellenére is megkönnyebbülést
érzek: talán mi is átírhatjuk a sztorink végét, akkor is, ha az eleje
adott."
Dorka Anett írása a Socfest-en.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése