Vélemények a Kispadról



Három különböző nézőpontból megfogalmazott véleményt olvashatnak ezen az oldalon.

Diákok
Online kérdőívünk segítségével adhatnak anonim visszajelzést nekünk a résztvevők. Ezek közül néhány vélemény:
 
Miről szólt a diákoknak a program:
„Nekem arról szólt az előadás, hogy sok problémát nem tudunk egykönnyen megoldani, félretenni, nem tudjuk kidobni őket, mint ahogy a szemetet a kukába.”
„A főszereplő a mondandója egyik felében a mai Magyarország helyzetét mesélte el, míg a másikban arról beszélt, hogy miért válnak árvává,vagy nehéz körülmények között élővé a gyermekek.
A mai társadalomról. Bárkinek barmi baja van elmenekül előle ahelyett h a nehezebb utat választana es végigcsinálná.”
„Hát felkelti a figyelmet,és pár jelenetben a valóságot tükrözte,főleg az újságos jelenetnél.”

Mi tetszett a diákoknak leginkább a programban:
„Nagyon tetszett, hogy valós szituációt mutat be, ami való életben is megtörténhet (és akár meg is történt).”
„Az amikor mi is be szállhattunk a játékba.”
„Az egész előadásmód elnyerte a tetszésemet, mert mindazt, amit az országban jelen van, elő tudták adni egy olyan történetben, amelyben hűen tükrözi Magyarországot.”
Ami nagyon tetszett, az már a foglalkozás előtt kialakított közvetlen viszony és a hangulatos légkör.”

Konstruktív és kevésbé konstruktív kritikákat:  
„Fars volt az egész”
„Kicsit életvidámabb darabokkal a közeljövőben... (y)”
„A történet negativitása...”
„unalmas volt, de el lehet nézni mert 2 emberrel nem lehet nagyon izgalmas előadást tartani.”
Szerintem túl rövid volt a beszélgetés a végén, én még legalább egy órát gondolkodtam, beszélgettem, foglalkoztam volna a felmerült témákkal.”


Tanárok
Néhány vélemény a programról; köszönjük a pedagógusoknak, akik kitöltötték a kérdőívünket!
A tanárok szerint mit kínált a program a diákoknak: 
„Perspektíva váltást, együtt gondolkodást, új interakciókat, társadalmi jelenségekről való együtt gondolkodást”
„Szórakoztató élmény, játék, közös gondolkodás élménye.”
„Részvételt a közös gondolkodásban, kreatív aktivitást, közösségi élményt.”
„A veletek való kapcsolatot, és egy kis színházi élményt.”

Mit hiányoltak a programból a pedagógusok:
„Jó volna, ha mondjuk a végén kellene valami visszajelzést megfogalmazniuk. Nekem az is tetszene, ha mondjuk egy két hét múlva lenne csak egy egy beszélgetés mindarról, amit megéltek, ami azóta eszükbe jutott a látott történetről, az azt követő élményekről.”
„Nem volt hiányérzetem.”
„A történet feldolgozása (2. interaktív rész)  több kisebb csoportban jobb lenne - aktívabban vennének részt.”

Miről szólt pedagógusszemmel a program egésze:
„A kilátástalanság, a cselekvőképtelenség és a tehetetlenség következményeiről szólt ez a történet. Hétköznapi történet - napjaink története. Főhőse napjaink embere, aki nem végez önvizsgálatot. A program kérdésfelvetése fontos: megváltoztatható-e ez a történet? Az egyén mennyire felelős a sorsáért? A körülmények mennyire meghatározóak a sors alakulásában?”

Sajtó
Az előadásról eddig három írás jelent meg. Ezekből idézünk röviden a következőkben:

„…a Kispad ún. tantermi színházával indítottunk, amire a bánki polgármesteri hivatal adta kölcsön a tanácstermét. Erre már azért is megérte beülni, mert az előadás alig három perc alatt tűpontos kordiagnózist hívott elő a nézőkből.”  
Az Index beszámolója a BánkitóFesztiválról.

"A sztorija egyébként egészen hétköznapi, ijesztően ismerős: gyerekkori sebek, alkoholizmus, elrontott házasság, munkanélküliség, és ami ezzel jár, bizonytalan lakhatás, rettenetes magány. Ami ebből következik, az az agresszió, a világ igazságtalanságának megélése. Bethlenfalvy figurája megfeszül azért, hogy megtudja az igazságot arról, hogy került ebbe a szorongató helyzetbe, ám mivel magával képtelen szembenézni, felelősök után kutat. (…) Bevándorlók, zsidók, cigányok, újságírók, különösebben nem is kell gondolkozni rajtuk, az ellenségképek szépen bele vannak ágyazva a kollektív tudattalanunkba, régi ismerőseink ezek a mechanizmusok."  
Puskás Panni írása a Revizoron.

"Kicsengetnek, a tanítás folytatódik, a tanulók órára sietnek, és mi, jogilag felnőttek is visszatérünk a hétköznapi életbe.  A kemény témák ellenére is megkönnyebbülést érzek: talán mi is átírhatjuk a sztorink végét, akkor is, ha az eleje adott."
Dorka Anett írása a Socfest-en.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése